Meg sem nézem a címet, nem is kell, ismerem ezeket a szobákat.
Szabó József szorongva lépett be a háziorvosi rendelőbe. De ez teljesen természetes volt számára, minden rendelőbe és minden hivatalba szorongva lépett be, mint a kelet-európai polgárok általában.
Minden lassan, komótos-megfontoltan történt, ahogy Szilágyi István regényei készülni szoktak.
További (végtelen) utad is legyen győzedelmes – Bajtársunk a horzsoló-koptató időben!
Az az olvasó jár jó helyen, akit a sokszólamúság gyönyörködtet – e versvilágnak ez az egyik legizgalmasabb összetevője.
Azért remélem, többnyire nemcsak villogtattam a reflektort, hanem meg is világítottam tartósan egy-két szpotot.
Ha az anyag nem vész el, csak átalakul, / hitetlen sem maradsz társtalanul.