Messze, túlhatáron: épülő mondatok

Minden lassan, komótos-megfontoltan történt, ahogy Szilágyi István regényei készülni szoktak.

Valaki építkezett a közelünkben, Szilágyi István közelében. Vékony falat húzott közénk, amolyan végvári deszkapalánkot, de Pista bácsi, ha egyre ritkábban, de mégis áttört ezen a deszkapalánkon. Tudtam, tudni akartam, hogy ott, a betegség deszkapalánkján túl, érzi és megéli mindazt, ami vele történik, ami történik velünk.

Mindig azt mondta, tréfás-komoran: úgy élt, mintha legalább két élete lett volna. Mi pedig elhittük. Nem is tehettünk volna mást, ennyi erő, fénytiszta energia láttán. Most, a láthatárainkon túl épülő mondatok felé tekintve, hinnünk kell azt is: amit eddig láttunk, az a történetnek egyik része csupán.

A történetnek egyik része, hogy Szilágyi István nem csupán az időket és indulatokat formálja, lényegíti át mondatok súlyos ragyogású tömbjeibe, de csatázik családért, intézményért, árvaságra szánt hitekért is. Nyelvünket, történetünket menti, emeli át, legendákat mond el, például a lápon elsüllyesztett harangokról – éppen nekünk: pákászok megkésett, aszfaltra szokott ivadékainak.

A történetnek egyik része, hogy már a kezdetekben idő és időtlenség egyivású kettősségére figyelmez, mindeközben a napihírekhez közelebb álló műfajok, a „zajfüggönyön mindegyre fennakadt” képzelet pillanatai sem idegenek tőle, ezek is az életmű szerves részét képezik. Nem találni hajszálrepedéseket sem. Élet és mű egysége zárt, felénk nyitott egész. Az olvasók egymást követő generációinak a szeme előtt csiszolódik ilyenné.

A történetnek másik része már mi magunk vagyunk, kiknek a pengét úgy kell a markolatig hajlítani, hogy az ne törjön el, mert immáron nekünk kell csatázni: családért, intézményért, árvaságra szánt hitekért. Eljövendő tanárokért, szülőkért, akik könyvet, regényt adnak ifjak kezébe is.

Minden lassan, komótos-megfontoltan történt, ahogy Szilágyi István regényei készülni szoktak.

Felkészülni mégse tudtam.

Inkább írtam volna verset, széleset, hosszút, ahogy kéred.

Nyugodj békében, Pista bácsi!

‍