A talpas, festett díszítésű, zöld üvegpohár a magánembert idézi, nem a harcost.
Mire elkészülnék, a lakásban nem lesz senki, / messze járnak már, kiket szerettem, / hajuk rég megőszült, ruhájuk csupa folt, / nem tudtak tovább várni rám, hajtogatják.
Az viszont tény, hogy nem untam meg még azokat a témákat, amikkel elbajlódtam a Kilenc szabad növényben, sőt, egyre több ötletem van.
Max Regernek hívták. A maga korában meglehetősen ellentmondásos zenésznek számított.
Abgarjan női főhőseit nem mesélteti, hanem mesél róluk – arról, hogy életük válságos pillanataiban mit jelentett számukra a városkában mindenki által jól ismert Szimon színre lépése.
„Legyek még költő egy ideig” – fogalmazódik meg az elemi vágy, ahogy a versben ennek a költészetnek a két végpontja is kijelölődik: szerelem és forradalom.
A Nemes Leventével készült beszélgetőkönyv kalandos körülmények között, de megérkezett hozzám az elmúlt év végén.