.svg)
Alszom is, természetesen, főleg szökőévekben és a mocsári sárkány évében.
Az ember néha rácsodálkozik, hogy a legfontosabb dolgok mennyire magától értetődőek.
Nem volt üres a koporsó, te is tudod, mondta riadtan Kitti, miközben W. Imre mellett ment a sírok között, fázósan összehúzva sötétkék kabátkáját.
Igen, mi itt, látszólagosan védett és békés buborékunkban létezünk, ahol még tánczenét sugároz a rádió, van vaj, kenyér, netán víz, s még ki tudja, mi más, de az a kérdés, meddig?
Szóltak neki, hogy várják a beszélőn, látogatója jött. Újra láthatja az anyja tekintetét az üveg mögött.
Benéz a havas délben Kolozsvárra, / A Szamos mellett keres egy csehót. / Nincs már ott se horgony, se dalárda, / Duhaj tengerészek, vércséi a nyárnak, / Atlantiszon innen, a Dunán túl járnak.
A megszokottan szép kiállítású és ugyancsak megszokottan vékony verseskötet már címével mintha eligazítana, mely poétai mezőt járják versei...
A Herceg nevetségesnek tartotta a felhajtást. Tábornokot kivégezni nyertes háború után?! Reggel kilenc órakor?!
