Aztán miféle fél kutyáról hadovál maga itten ebben az úgynevezett versében, Király?
Ágyba kényszerültem. Gyógyszereket diktáltam magamba. Abból a kevéskéből, ami maradt a háznál, valami régi betegség idejéből, mikor még volt, aki gondoskodjék rólam...
Hogyan látja egy Brassóban élő, román nyelven alkotó, de kettős kötődésű író, költő az erdélyi magyar és a román irodalom közti kapcsolatokat, a fiatal írók és a kritika helyzetét?
Milyen olvasóra vágyik a regényíró?
Nem a trip kerül középpontba, hanem a trip és a józan világ ürességének az ütközéséből születő reflexiók.
Miért gond, ha sztereotip egy szereplő ábrázolása?
A címben felvetett kérdés egyáltalán nem költői – hisz létezik rá egyszerű válasz: azért rajzolnak az írók, amiért a festők is írnak.
Az alkotás egyik tételmondata, hogy a költő huszonhat évéből összesen majdnem egy egész évet Erdélyben töltött...