Az az olvasó jár jó helyen, akit a sokszólamúság gyönyörködtet – e versvilágnak ez az egyik legizgalmasabb összetevője.
További (végtelen) utad is legyen győzedelmes – Bajtársunk a horzsoló-koptató időben!
Minden lassan, komótos-megfontoltan történt, ahogy Szilágyi István regényei készülni szoktak.
Szabó József szorongva lépett be a háziorvosi rendelőbe. De ez teljesen természetes volt számára, minden rendelőbe és minden hivatalba szorongva lépett be, mint a kelet-európai polgárok általában.
Meg sem nézem a címet, nem is kell, ismerem ezeket a szobákat.
Vonulnak, vonulunk, vonul a világ, vonul az újszülött, elkezd vonulni maholnap a kislányod – de nem akarom ezt túlzásba tekerni, ha lehetséges.
Utcahosszat mentek egymás mellett szótlanul. Kese Ida kezdte sokallni a Balajti hallgatását, talán mert úgy képzelte, hogy az őrajta gondolkozik.
Bornyúként bámult a lányra, közben járt az agya, sietve fontolgatta a blendenyílást és a megfelelő exponálási időt. A bezsongástól kapkodott, hogy megörökítse a legígéretesebb képet róla.