.svg)
Hurrá és evoé! Végre valaki ráhibázott! Mert ez a színtiszta igazság. A költő akkor születik, amikor meghal, akkor hal meg, amikor születik!
Amikor megkaptam a felkérést, hogy írjak Reisz Gábor legújabb (harmadik) nagyjátékfilmjéről, a Magyarázat mindenre című dolgozatról, kicsit elbizonytalanodtam.
gin gin te rossz fa te hajthatatlan vessző télen / rakásba gyűjtöd a merev hullákat
Hosszú szombat délutánokon a verandán ültünk egymás mellett, te kappadókiai bort szürcsölgettél, lassan ízlelgetted szádban a kortyokat, én pedig a szandálból kilógó lábujjad figyeltem...
Az én falum határkő, kimész / belőle, utánad dobnak egy darabot. / Fáj a szó, s aki hallgat, / jó ember, még ha egykor ölt is.
Az Erdélyi Történet regénytrilógiámhoz a harmincas évek elején fogtam hozzá. Ezt a művemet már tudatosan is belső parancsból kellett megírnom.
Milyen alkotások, emberi tettek, történetek alapján formál a magyarokról képet a külföld? És mi magunk az időnek milyen kútjaiba merünk nézni?
Bár a helyiségben intenzív fertőtlenítőszag terjeng, a piszkos linóleum, a talán soha le nem takarított ablaküvegek, és a különféle, itt-ott heverésző orvosi eszközök nem túl bizalomgerjesztőek.
