Megérkezünk a körzetbe. Baktatunk azok között, akikről egyelőre csak annyit tudunk, hogy ahonnan ők jönnek, megnézik egymást.
A kocsmában kiizzadják a poharak a szeszt magukból.
Miért is írnak annyian emlékiratot, önéletrajzot, regényes pályarajzot Erdélyben?
Nagymaroson, ahol felnőttem, a házunk alatti folyószakaszon van egy különleges hely.
A Karolina kórház „múltja Kolozsvár történetének egy teljes századát fogja át, mégis keveset írtak róla”
A víz mély volt, az áramlatok erősek, én túl fiatal, anyám túl gyenge.
Délután, sebtében, idegen szavakkal kergetik / a legyeket, hisz si vis pacem, para bellum
Befelé figyelt, nincs-e mozgás a szobában. Csend van.