Könyv a kolozsvári kórház történetéről

Gaal György: A kolozsvári országos Karolina Kórház. Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2023.

A 2023-as esztendőben jelent meg Gaal György kolozsvári irodalom- és helytörténész legújabb orvostörténeti kötete, amely a kincses város első, modern értelemben vett egészségügyi létesítménye, a Karolina kórház történetével foglalkozik.

A szerző Kolozsvár helytörténetének legjelentősebb ismerője, két lábon járó claudiopolikum, aki öt és fél évtizede folyamatosan jelenteti meg kisebb-nagyobb, hely- és irodalomtörténeti témájú közleményeit.

A Karolina kórház „múltja Kolozsvár történetének egy teljes századát fogja át, mégis keveset írtak róla”, írja Gaal György a Bevezetőben, sokáig egyfajta fehér foltot képezett a város helytörténetében. Ugyanitt tudjuk meg azt is, hogy maga a szerző milyen családi kötődéssel fonódik a témához.

A törzsszöveg döntő részét a kórház történetének bemutatása teszi ki. Ezen rész az előzményektől (ispotályok, az Orvos-sebészi Tanintézet) és a kezdetektől egészen 1919-ig az összes olyan eseményt és jelenséget magába foglalja, mely meghatározta a kórház alakulását. A szerző öt korszakot különít el a Karolina kórház történetében (1811–1827, 1827–1850, 1850–1872, 1872–1899, 1899–1919). A kötetből olyan érdekességeket is megtudhatunk, mint például, hogy az országos kórházak megalapítása felsőbb javaslatra történt, és az erre vonatkozó törvényt az 1810–1811-es erdélyi országgyűlés hagyta jóvá. Az erre vonatkozó uralkodói válasz két év múlva keletkezett, ezt további három év késéssel küldték át az Erdélyi Nagyfejedelemségbe, amit – tekintettel arra, hogy az erdélyi törvényhozást két évtizedig szüneteltették, és a kényszerű szünet utáni első diétán kizárólag a sérelmeket tárgyalták – csak az 1837-es diétán tették közzé.

A könyv következő tartalmi egységében (ha a levéltári forrásokat és a könyvészetet nem számítjuk) az adattár található, melyben a szerző részletesen áttekinti a Karolina kórház igazgatóinak életrajzát, melyek részben már előkerültek a törzsszövegben (például Szőts József igazgató életrajzára vonatkozóan nagyjából ugyanazon adatok olvashatók a törzsszöveg 21–22. oldalán, mint az adattári életrajzban a 105. oldalon.

A szerző a kötet Függelék részében több értékes forrást is közread. Ezek közé tartozik Trefort Ágoston vallás- és közokatásügyi miniszter 1882-es levele (155.), melyben egy ún. alapfelügyelő bizottság létrehozását javasolta, mely az intézmény pénzügyeivel foglalkozzon.

‍