.svg)
Az új színházi évadban a Szigligeti Társulat, Tóth Tünde rendezésében, ismét megkísérelte felderíteni A padlást és annak zugait.
Bloch következetesen és teljes szívvel emelte be kompozícióiba a zsidó nép- és vallási gyökerű zene szellemét, lelkületét, motívumait.
Nem csupán szürke ízű napokból álltak ezek az évek itthon, Erdélyben sem, de amit az egykor Kézdivásárhelyen élő költő rövid élete alatt leírt, igaz.
Vivre en travaillant ou mourir en combattant. Dolgozva élni vagy harcolva meghalni. A harmadik évezred első évtizedeiben olvasva e jelmondat óhatatlanul berzenkedést ébreszt...
A festőművész ars poeticájában azt vallja, hogy „az igazi művészet eszmei magasztalása, himnusza kell legyen az életnek, a szeretetnek, az emberi létünknek”.
Újdonsága és fontossága abban áll, hogy a dráma eredeti szövegét Nádasdy Ádám prózai fordítása gazdagítja.
Ferdinandy György egyik titka sejtésem szerint az lehetett, hogy sose vette túl komolyan magát, nem tulajdonított nagyobb jelentőséget múló dolgoknak.
Amikor sikerül mindent a leghatékonyabban összeolvasztani, / a kohók zúgását áthasítja egy öblös robbanás, / mintha mélyről jönne, / a hátgerinc has felé eső részéből
