Pasztellbe szőtt lírai jelképek

Bordy Margit festőművész, grafikus és költő a Maros megyei Unokán született 1944. október 17-én. Művészeti tanulmányait a marosvásárhelyi Képzőművészeti Líceumban alapozta meg, majd 1970-ben a kolozsvári Ioan Andreescu Vizuális Művészeti Akadémián szerzett diplomát. Ezt követően megkezdte a több évtizedet átfogó művészpedagógusi és alkotói pályafutását. Tagja a Romániai Képzőművészek Szövetségének (UAP), a Barabás Miklós Céhnek és az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesületének. Évente számos csoportos kiállításon vesz részt, munkái rendszeresen megtekinthetők a kolozsvári grafikai és festészeti tárlatokon is.

Alkotói munkásságát több díj és elismerés fémjelzi. 2004-ben a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Díszoklevelével tüntették ki a nagybányai festőtelepen kifejtett művészeti tevékenységének elismeréseként. Majd 2005-ben a Szentendrei Művésztelep ösztöndíjában részesült, ezt követően 2007-ben a Makói Városháza Díját vehette át. 2012-ben a Magyar Festészet Napja alkalmával az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesülete Székely Bertalan-díjban részesítette. 2019-ben pedig az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) a Szolnay Sándor-díjat ítélte oda a festőművésznek a legnemesebb erdélyi pasztellhagyományokat a legkorszerűbb művészi törekvésekkel ötvöző, a magyar közösséget szolgáló, kimagasló teljesítménye elismeréseképpen.

Bordy Margit igen termékeny képzőművész, aki vizuális munkái mellett verseket is ír. Festményeit, grafikáit és verseit számos magyar folyóiratban publikálják, a Helikonban is rendszeresen közöl. 1981-ben jelent meg első verseskötete Hét fehér címen, majd 2006-ban a 111 vers erdélyi költőnőktől, melyben versei és illusztrációi egyaránt megtalálhatók. 2007-ben jelent meg második verseskötete Ahol nem pihen madarak szárnycsapása címmel, saját festményeivel illusztrálva.

A festőművész ars poeticájában azt vallja, hogy „az igazi művészet eszmei magasztalása, himnusza kell legyen az életnek, a szeretetnek, az emberi létünknek”.

Bordy Margit alkotásai belső szubjektív világát tükrözik, ugyanakkor a külső világra is reflektálnak sajátos, bensőséges módon. Plasztikai univerzumának támpillérei elsősorban érzelmek és hangulatok, megélt vizuális élményekkel és emlékekkel telítődve. Festészeti és grafikai elemeket alkalmazva kifejezőeszközként megteremti a sajátos világának revízióját, melyet éteri érzékenység és finomság hat át.

A szakrális jegyeket hordozó motívumvilága által rajzi forgatagának átszellemített valóságábrázolását tárja elénk. Távolba révedő, emlékfoszlányokat megidéző alkotásai melankolikus hangvétele is feloldódik a formák és színek változatos világában, és reményt keltő, konstruktív erejűek lesznek a néző számára.

A megalkotott specifikus emberi alakjai, növényi motívumai, tárgyi kompozíciói által képes a formát tartalommá, sőt művészetté lényegíteni, s ily módon a befogadók elé tárni üzenetét. Műveiben gyakran megjelenít égi és földi természeti elemeket, mint a felhővonulat, az erdélyi ihletésű dombvidék, a fák és különféle levelek, fények és árnyékok játéka, az ég madarai, vagy a kép-a-képben szerkezet, a festői végtelenre néző ablakok és a boltíves kapuk, épületek nosztalgiaképe, melyek utalnak a művész alkotói kiteljesedésében és életében jelentős szerepet játszó színhelyeire, ugyanakkor szimbólumrendszerének visszatérő elemeit is képezik. Műveit gyakran szakrális motívumokkal ékesíti, mint a kereszt, a templom, az úrvacsora sákramentumának szent jegyei: a kehely és a kenyér.

Stílusteremtő metaforikus formavilága által megjeleníti az ábrázolhatatlant és egyfajta átjárót hoz létre a külvilág, valamint az érzelmi sík és belső impulzusok között. Munkáinak meditatív tematikája alapvetően expresszív alkotási módszerek által jut kifejezésre, olykor pedig könnyed eleganciával szinte a szürrealizmusba hajló formai törekvések, megjelenítések és tartalmas, változatos kompozíciók által hangsúlyozza ki mondanivalóját.

A leheletfinom formai gesztusait, sejtelmesen éteri pasztellvilágát mindig egyfajta misztérium szövi át. Az elmélyültséget, az önreflexió lehetőségét, a hit örömét keresi, törekedve képpé formálni és a maga sokszínűségében elénk tárni unikális vizuális valóságát a jelenlegi széthulló világban.

Jelképláncolatot teremtő erő és alkotói igényesség jellemző munkájára. Kiapadhatatlan szorgalommal, nagy elánnal és kitartó buzgósággal gyarapítja életművét, miközben töretlenül igyekszik megtalálni gondolatainak, érzelmeinek és belső világának a legalkalmasabb plasztikai kifejezőeszközeit.

‍