Amikor sikerül mindent a leghatékonyabban összeolvasztani,
a kohók zúgását áthasítja egy öblös robbanás,
mintha mélyről jönne,
a hátgerinc has felé eső részéből,
vagy a térd bugyraiból;
vagy a pokolból, ahol az embereket összegyúrják,
hogy tizenhét külön tudat kínozza a testet,
a torz, vonagló, csapzott, nyálszagú testet,
hiszen a pokolban semmi sem sikerülhet olyan szépre,
mint a földön egy több évmilliónyi evolúció
például a pitypang vagy az elefánt.
Amikor sikerül mindent a leghatékonyabban összeolvasztani,
egy szóban fogok mindent közölni,
tekinthetitek afféle kinyilatkoztatásnak,
vagy egy új bibliai idő kezdetének,
az egy szó előtt s után,
így fogjuk számolni az időt,
s a szót felvésik majd a homlokzatokra,
a kulcscsontok fölé tetoválják,
s elpusmogják, ha túl közel csattognak a villámok.
Amikor sikerül mindent a leghatékonyabban összeolvasztani,
fennállhat annak a veszélye,
hogy a kohók alatt megolvad a föld:
a forró mindenség,
benne hintaszékkel, mangóval és politikai konfliktusokkal
kibírhatatlan hőséget áraszt magából.
A nap 5000 kelvine hihetően hangzik
az igazán nagy számokhoz képest,
s a kohók hőmérsékletét,
már ha lesz olyan szentségtörő,
aki megmérje,
csak egy igazán nagy számmal lehet majd kifejezni.
De amikor sikerül mindent a leghatékonyabban összeolvasztani,
már nem sokat fog számítani a kifejezhetőség,
hiszen ott lesz az az egy szó,
amibe minden szerelmes bele tudja ültetni érzelmeit,
a gyűlölethez viszont túl nagy lesz,
szégyellje magát, aki a kohókból felbúgó
öblös robbanás után
még megpróbálkozik a gyűlölettel,
az utálattal s az egymás ellen való acsarkodással,
az uzsorával, a kizsákmányolással,
a hódító hadjáratokkal s a kukoricára térdepeltetéssel,
mert amíg kipattognak azok a kukoricaszemek az 5 éves gyermek térdei alatt,
mint szénből a gyémánt, pukk,
a szenvedés alakzatokat hoz létre,
antik elégiát és szólásokat-közmondásokat,
többhektáros kukoricaföldeket.