Többféle versút létezik. Bőven van példa formához kötődő és attól elrugaszkodó, versként kezelt és versként valóban, hitelesen működő szövegre.
Kigondolni. Létrehozni. Bevégezni. Lépésről lépésre haladni egy (néha) véget nem érő folyamatban úgy, hogy közben igyekszünk önazonosnak maradni, s nem megfeledkezni a célról, a hibákról...
Petőfi aztán keleten élt, / mert oda vitte őt a kozák – / ott halt meg, ágyban, párnák közt, / végre nyugalomra talált.
„Csöndes, esős délutánokon, eseménytelen estéken újra és újra végig kellene gondolnunk a napokat, heteket, az eltelt időt, az életünket.”
Már akkor tudtam, hogy rossz vége lesz az egésznek, amikor március elején Keresztes felállított, hogy mondjunk el egy szakaszt a Himnuszból.
Szeretem a parasztkezet mint magamét… földhálós kéz… tüskés… gyöngyházfényű körömház…
A második álomban hatalmas csarnokok, / csatornajáratok, adatok halmaza és múló / fájdalom.
W. Imre az óbudai panellakásban várta A.-t, egyedül, hogy majd jön este, a nyitott ablakon beszűrődő kiabálásban, a dühöngőkben focizó gyerekek káromkodásában folytonosságot érzett...