Legenda
Petőfi aztán keleten élt,
mert oda vitte őt a kozák –
ott halt meg, ágyban, párnák közt,
végre nyugalomra talált.
Szláv vér vízzé nem válik,
apja Petrovics, anyja Hrúz.
Asszonya, gyermeke orosz,
de ez nem oszt, és nem szoroz.
Nem kiáltja, talpra magyar,
s hol vagy, magyarok Istene,
s hogy szabadság s szerelem,
nekem e kettő kellene!
Egy ideig magyarkodott,
azután meg oroszkodott.
Ezt rótta neki ki a sors,
és ebbe belenyugodott…
Nem érte meg tizenhetet,
a Nagy Októberi meccset,
viszont az unokái már
szervezték a szovjeteket.
Mondják, negyvennégyben
az egyik dédunokája
a felszabadító sereggel
bevonult Romániába,
és Fehéregyháza mellett
elérzékenyült egy kicsit:
„Itt szedték össze – mondta –
dédapám szétszórt csontjait!”
2021. március 21.
Árbóc
Amikor eloldozták
fogta a fejszét
és kivágta az árbócot
hanem a hajó
árbóc nélkül
hová merre jut
hát kapaszkodj meg
az úszó árbócban majd
te hajótörött
Csak
És elmúlt a torokfájás,
mert a mandulát kivették.
És elmúlt a szerelem,
mert Rómeót kiherélték.
És a könnyek hulltak, hulltak,
akár a zápor nyáron.
Bokáig jártunk a sárban,
kehes lovak a kies tájon.
Minden elmúlt, ami volt,
csak Júlia sír még hátul.
Nem alszik vele senki már,
sem fejtűl, sem lábtúl.
2021. november 30.
Cirkusz
Denevérszárnyait összecsukta,
helyben vesztegel a cirkusz.
A megszelídített állatok lassan
visszavadulnak…
Az idomár rágyújt, bort kortyolgat.
Tudja, ha sokáig tart ez így,
elzüllik a trupp.
Attól fél, hogy nem meri majd ő sem
az oroszlán szájába tenni a fejét.
Attól fél, hogy mégis majd
az oroszlán szájába teszi a fejét…
Nem áll kötélnek
Gyermekkoromban
húztam a harangkötelet
de ma már a pap
megnyom egy gombot
a plébánián
és a harang megszólal
hol van a kötél
amivel árbóchoz kötözték a vágyakozót
hol van a kötél
amivel felakasztották a gonosztevőt
a gyászhuszárok kezében
még ott tekergőzik
de csak addig
amíg a koporsókészítők végleg
csődbe jutnak
amikor az embert
elhamvasztva
egy urnában éri utol
a feltámadás híre
már nem áll kötélnek
2021. november 13.