.svg)
Az Erdélyi Történet regénytrilógiámhoz a harmincas évek elején fogtam hozzá. Ezt a művemet már tudatosan is belső parancsból kellett megírnom.
Az én falum határkő, kimész / belőle, utánad dobnak egy darabot. / Fáj a szó, s aki hallgat, / jó ember, még ha egykor ölt is.
Hosszú szombat délutánokon a verandán ültünk egymás mellett, te kappadókiai bort szürcsölgettél, lassan ízlelgetted szádban a kortyokat, én pedig a szandálból kilógó lábujjad figyeltem...
gin gin te rossz fa te hajthatatlan vessző télen / rakásba gyűjtöd a merev hullákat
Amikor megkaptam a felkérést, hogy írjak Reisz Gábor legújabb (harmadik) nagyjátékfilmjéről, a Magyarázat mindenre című dolgozatról, kicsit elbizonytalanodtam.
Bár a helyiségben intenzív fertőtlenítőszag terjeng, a piszkos linóleum, a talán soha le nem takarított ablaküvegek, és a különféle, itt-ott heverésző orvosi eszközök nem túl bizalomgerjesztőek.
Budapest, 2123: a Földön már nincsenek növények, sem állatok. A magyar főváros felett egy hatalmas üvegbura áll, hogy megvédje a lakosságot az elsivatagosodott, barátságtalan külvilágtól.
Az előadás alatt megteremtett szakrális terekkel és jelentésekkel való érintkezés elkerülhetetlen – a megtisztulás folyamatában a néző és az előadás alkotói közösen vesznek részt.
