Szándékosság nemigen volt abban, hogy nem írok verset, és azt hiszem, nem volt elegendő szándékosság abban sem, hogy írtam.
Az egér levelekre pakolja gyermekeit, felesége húzza a szekeret. A sün hasán dülöngél, tüskéivel nem bántja a földet.
Nem volt szüksége kimozdulnia a Brassai utcai lakásból ahhoz, hogy rálásson a világra.
Azt hittem, hogy ebben a kolozsvári magyar humánértelmiségi buborékban mindenki ismer mindenkit – próbáltam menteni a helyzetet.
Belém hasított, hogy mégiscsak vagy, / s ha te valahol, valamikor itt vagy – itt vannak, Freya, / a többiek is, itt van Thor, Gis, Enkidu, és mind, / a többiek
Az is elcsépelten hangzana, ha felsorolnám, mi mindent köszönhetek a Helikonnak, mennyit tanultam öt év alatt. El se férne egy bejegyzésben.
Blokkban élni nem jógatábor. Ha nem tetszik valami, ki lehet menni az erdőbe – ezt mondják a blokkban.
Notórius álmodó vagyok, még ha az álmaim konkrét tartalmára nem is emlékszem mindig.