„Csigahéjban nézni a rövid évszázadot” – Nagy Borbála könyvének bemutatója

„Általában írtam mindenről, amit láttam, hallottam, mert írnom kellett, mert írni muszáj.” Teodorescu Nagy Réka emlékei szerint ezeket a szavakat gyakran hangoztatta édesanyja, Nagy Borbála, A huszadik század csigahéjban című könyv szerzője, amelynek bemutatójára március 11-én az Erdélyi Múzeum-Egyesület szervezésében került sor. A kötetről a fent említett Teodorescu Nagy Réka, Gaal György, a kötet gondozója, Egyed Emese irodalomtörténész, illetve H. Szabó Gyula, a Kriterion Kiadó vezetője beszélgetett. 

Rövidsége ellenére igen sokoldalú könyvről van szó. A beszélgetés során felmerült, hogy  Tolsztoj Háború és békéjéhez hasonlóan A huszadik század csigahéjban is a kisember, a mindennapi ember szemszögéből tekint a történelem eseményeire. Egy felidézett történet szerint Csíkszeredában Nagy Borbála és barátai éppen önfeledten teniszeztek, amikor elért hozzájuk az általános mozgósítás híre. A rá következő napon közülük tizenhárom személynek be is kellett vonulnia a hadseregbe. Ekkor 1914-et írtak, az első világháború kezdetén voltak, anélkül, hogy ezt tudták volna. A történet egy másik szelete arról szól, hogy a második világháború után Nagy Borbála férje, hazatérve az orosz fogságból hogyan élhette meg a családjával való egyesülés örömét. Ezt a pillanatot és az utána következő időszakot ragadta meg a szerző, az egymásra hangolódás lehetőségeiről és lehetetlenségeiről írva. Ezek mellett arról is írt, ahogy a történelem szétszakította családját, Nagy Rékán kívül két másik gyermeke külföldre költözött. Ebben a könyvben a történelem mindenképpen személyes, emberi színezetet öltött. A szerző, aki hivatása szerint pszichológus és tanár volt, jó emberismerőnek tekinthető. Ez a tulajdonsága visszatükröződik a könyv lapjain, ez adja A huszadik század csigahéjban történelmi vonása mellett a személyes, közvetlen hangnemet. Egy ilyen rendkívül személyes történetet osztott meg, amikor az első szülését követő gyermekágyi lázáról írt. Virágokat hoztak neki, amelyeket úgy vélte, már a halálára készítették elő. Nagy Borbála a könyvben igen sok elmélkedését, tépelődését és megoldatlan kérdését örökítette meg. Állandóan foglalkoztatta a történelem, és hogy hova tart a jövő, illetve szigorú kérdéseket intézett magához. Van-e értelme az életnek? Van-e értelme az írásnak? Kinek írok? Miért írok? Életének értelmét részint az írásban találta meg (ehhez lásd a bevezető idézetet). 

Sokoldalú szerző, sokoldalú könyv. Nagy Borbála írói hivatása mellett tanár és pszichológus is volt. Színdarabokat írt, fordított, zongorázott. A Kriterion Kiadó jó döntést hozott, amikor az új sorozatát az ő könyvével indította. H. Szabó Gyula, a Kriterion igazgatójának elmondása szerint a sorozatba nőírók önéletírásai fognak bekerülni. Kíváncsian várom az elkövetkezőkben megjelenő könyveket.

‍