A blokkban nem úgy van

A blokkban nem úgy van, hogy azt csinálunk, amit akarunk. Illetve dehogynem: ha azt akarjuk csinálni, amit akarhatunk. A blokkban mi-tudat van, én-tudat csak módjával. Az öntudatot inkább felejtsd el, alkalmazkodj. Úgy kell befele figyelni, hogy közben kifele is figyel az ember a blokkban. Úgy kell saját életet élni, hogy közben mások életét is éli az ember. Nem csak magadnak élsz a blokkban. Ha nem akarod, akkor is sokat fogsz tudni másokról a blokkban. Ha nem akarod, akkor is sokat fognak tudni rólad a blokkban. Sőt: magadról is sokat meg fogsz tudni másoktól vagy mások révén a blokkban.

Ideje van a csendnek és ideje van a pihenésnek a blokkban. Blokkban élni nem jógatábor. Ha nem tetszik valami, ki lehet menni az erdőbe – ezt mondják a blokkban. Blokkban élni olyan, hogy valaki mindig emlékeztet arra, hogy nem az erdőben vagyunk, vagy hogy ki lehet oda menni. És arra, hogy erdőben az állatok vannak. Hát könyörgöm, nem vagyunk állatok! Emberek vagyunk, hát nem? Tudunk gondolkozni és viselkedni, hát nem?

Odafigyelsz és odafigyelnek rád a blokkban.

Szép dolog ez a blokkban. Bár gyakran úgy fog tűnni, a te figyelmed csak töredéke annak, mint amennyi másoktól jut neked.

A blokkban nem úgy van, hogy nyitott ablaknál felcsattansz, és aztán hosszan veszekedsz vagy hagyod a gyermeket hisztizni. A blokkban önfegyelem. Türelem. Körültekintés. Érzed, hogy feldühödsz, s máris futsz, csukod be az ablakot. Látod a gyermeken, hogy kezdődik a hiszti, s robogsz becsukni az ablakot. S mondod neki, hogy halkabban. Gyermeknek lenni olyan a blokkban, hogy mindegyre azt hallod: halkabban. Hangos gyermeknek nincs helye a blokkban. Ha ilyen született neked, legalább tíz évig lesz bajod elég a blokkban.

Szóval viselkedünk a blokkban.

Mondjuk a kalorifert, azt verheti az alsó szomszéd, az nem számít. De egyébként nem úgy van itt, hogy vad vehemencia. Hogy ugráló mosógép és hörgősmetál! Dübörgő tolóajtó, konyhakövön vadul csikorgó szék, parketten őrült ütemben kaparászó kutyakarmok! Nem úgy van, hogy szilaj szerelem, zabolátlan pásztorórák! A blokkban csak jól rögzített mosógépek, karcolás- és csikorgásvédővel ellátott széklábak, óvatosan lehúzott a kanapék. Az óvatosan lehúzott kanapékon fékezett habzású szerelmi érzületek. Apropó, érzületek: ha felháborodsz, legjobb, ha suttogva ordibálsz. Sok suttogó dühös ember lakik a blokkban. Kivéve azt a szomszédodat, aki meghatározott időpontokban kiabál. De te nem vagy olyan, mint a szomszédod a blokkban. A blokkban te egy kicsit mindig más vagy valahogy.

Egy esetben lehet nyugodtan ordibálni éjfélkor is a blokkban: ha fontos focimeccs van. Ha meccs van, akkor meccs van, ezt mindenki tudja. Mert ha meccs van, mégiscsak jönnek az érzületek, feltartóztathatatlanul. A különböző lakásokból egyszerre zúg, süvölt, harsan, hogy gól. Ha meccs van, közös a gólöröm, a gólbánat a blokkban. Ha más a himnusz, még az is rendben van ilyenkor a blokkban. Ha meccs van, testvériség van a blokkban. A mecsszezon komoly dolog a blokkban.

És ugye, együtt van a család a blokkban.

‍Nincs olyan, hogy egy családtag ne tudná, hogy ki mikor megy, jön, mit csinál. A blokklakók mindig felröhögnek az amerikai filmeken, amelyekben elkerülik egymást ugyanabban a lakásban a szereplők. A blokkban ezt sokan megpróbálják, de nagyon nehéz. Nem könnyű elidegenedni a blokkban, hosszú idő kell hozzá. A blokk örök találkahely. Még a fürdőszobában sem lehetsz sokat egyedül. A blokkban gyakran nem úgy van, hogy akkor mész be a fürdőszobába, amikor akarsz. Akkor mész be, amikor lehet. És ha hosszabb időre mész, be-be jön hozzád valaki a családból. Van, hogy többen tolongtok egyszerre ott a blokkban: ha ekkor sincs vita, jól tudtok együtt élni a blokkban.

És blokkban nem úgy van, hogy azt veszünk meg, amit akarunk.

Nem tágítható a tér a blokkban.

Kis kanapé, kicsi fotel, keskeny szekrény a blokkban. Nincs urizálás a blokkban. Akkor még nem kellett ennyi mindent vásárolni, amikor kialakultak a terek a blokkban. Így kétszer is meggondolod ma is, hogy mit veszel meg a blokkban, még akkor is, ha megtehetnéd. Nézed, hogy milyen jó lenne még egy szekrény, de inkább a ruháidat szelektálod. Vennél egy új konyhagépet, de nincs hova tegyed, ezért inkább kézzel dikicselsz. Látod, olykor megoldja helyetted az életedet a blokk a blokkban! Mondjad is el magadról, hogy tudatos fogyasztó vagy, mert ott laksz, a blokkban.

Jó, de mégsem olyan jó, ha több tered van, például van pincéd a blokkban. Megtöltöd mindenfélével, és halasztgatod a lomtalanítást. Fájdalommal, kínnal nézel körül ott valahányszor. És ami még rosszabb: oda le kell menni a blokkban. És ki fog lemenni, ki? Ez egy kínzó kérdés a blokkban. Örök vita, örök alku tárgya ez a blokkban.

Ki hozza fel a pityókát? És ki viszi le a szemetet?

Sok minden nem könnyű, de ez a legnehezebbek közül való a blokkban.  És gyakran te leszel az, akárhogyan is kapálózol ellene a blokkban. A kínzó megalkuvás, a végső beletörődés kilátástalan, gyötrő percei ezek: bekötetlen cipőben, vállalhatatlan hajjal, foltos háziruhában vonszolod magad, és reméled, hogy nem találkozol senkivel.

De aztán: cipekedsz fel- vagy lefele, és valahogy minden olyan meghitten ismerős a blokkban. Mert két egyforma blokk nincs, még akkor sem, ha többször is a szomszéd tömbházba mentél be az elején, mert azt hitted, ott laksz. A szomszéd blokk, az mindig más. Másak a fények, másak a lakásokból kiszűrődő hangok, másak a szagok. Másképp zúg a lift, más hangulatúak a postaládák. Más tájak, állatok, növények vannak a kiakasztott képeken. Másak a virágok a lépcsőfordulóban. Másak a tárgyak az ajtók előtt. A szomszéd blokk mindig idegen.

Igazán otthon csak a saját blokkjában érzi magát az ember.

Ott, ahol. Születtél a blokkban. Szültél a blokkban. Nevelkedtél a blokkban. Neveltél a blokkban. Szerettél és szerettek a blokkban. Gyötrődtél és gyötörtek a blokkban. Féltettek és féltél a blokkban. Nevettél és nevettettél a blokkban. Kiszámoltál és elszámoltál a blokkban. Éltél és halni fogsz a blokkban. Mert itt vagy az, aki lettél. A blokkban.

‍