szép emberek kiknek arcáról / a szépség / a csatornába folyik együtt a hétköznap zűrzavarával
Az anyja nem akarta megenni a spenótot.
A folyó túloldaláról a halál kacsintgat, / fehér csónakban fekszem, és nincs, aki átvigyen.
és így minden jelentését vesztette / ez a táj már csak kilencven fokig működik
Ez nem az az utca, ez nem az a házszám, akkor viszont hol kellene most lennem ehelyett?
ne ijedj meg Csak én vagyok Csak költészet
És akkor a társadalom / Így válaszolt önmagának: / Anyu / Itt nincsenek hangyák.
Ha a hátsó ablakon kitekintek, mostanság mindegyre Antigoné alakját vélem megpillantani.