.svg)
A költő lóvá változik, / amikor beugratják, / ingujjából kilóg a lóláb, / nyerít egy kötetlen strófát
És azóta is segít élete példájával. Hogyan lehet örülni a meglevőnek, felfedezni az apró csodákat, bízni (tékozló) szeretteink hazatértében, a találkozásban.
Szoros teret, fénytelen hajlékot rejt / a test mintája. Öntudatlan, túlnyomás formálta / halmok, nemtelen altájak. Kikötöttük / a pányvát, elvezetjük a tisztító esőt.
Nincs erő a képek befogadására, a kedv nem / éri el a titkok föloldásához / szükséges kritikus kacaj hosszát, / a szálak fölfejtéséhez türelem nincsen
egy csukott ablak nézi a tengert. / pupilláin átviláglik a visszavert fény
a tükörszelfim felkapja a kenyeres / kést, és szép lassan elmetszi a torkomat.
Azt mondta, hogy menjünk biciklitúrára. Már a mondattól leizzadtam. Nem akartam nemet mondani. Dögösnek akartam látszani. Másnap reggel indultunk.
akkoriban volt még ma nincs / nem nappali / éjjeli fürdés / a test őriz ilyen szabad nyomokat / az önfelszabadítás próbamozdulatait
