.svg)
Bezárjuk, nem zárjuk be még, / a ház az úgyis itt van, // betörnek, egyszer majd leég, / ajtaja félig nyitva.
Mindenki mosolyog, / pedig / még meg sem jött a / szerelő.
Gyere el hozzám szabadságszagot enni. / Fúródjunk mélyen a levegőbe. / Előttünk felhő, nyisd ki rajta az ajtót. / Gyújts rá nyugodtan, ez nem egy pipa.
Március idusán, a Petőfi-szobor veszélyes közelségében a barátság poétikájáról szeretnék beszélni.
Befelé figyelt, nincs-e mozgás a szobában. Csend van.
Délután, sebtében, idegen szavakkal kergetik / a legyeket, hisz si vis pacem, para bellum
A víz mély volt, az áramlatok erősek, én túl fiatal, anyám túl gyenge.
A Karolina kórház „múltja Kolozsvár történetének egy teljes századát fogja át, mégis keveset írtak róla”
