.svg)
Mindenki mosolyog,
pedig
még meg sem jött a
szerelő.
Én úgy hiszem,
nagylelkű és
igazán mókás kedvű
bácsi ő,
nézi, hogy együtt most
leszünk
százharminc évesek,
s az életünkhöz vezető
versúton közülünk
már csak az egyik
tévelyeg,
aki e szerelőt oly
élesen
meg sem látta soha,
a cseresznyét hiába
szereti,
nem volt még
bedeszkázott ablaka,
de kapott tízest s
négyest is, tízévesen,
mikor még nem
foglalkozott
azzal: egy holland
repülőtér
milyen,
de aztán járt a
szélmalmok között
magányos-szabadon,
mert őt már nem
korlátozhatta
külső hatalom,
csak belső korlátok
között
próbálta azt tanulni
meg,
hogy az a vers, amit
gondol a szív, érez a
fő,
ami ha lázba hoz,
azonnal kiráz a hideg,
kis domboldali házból
üzeni
ötven a nyolcvannak,
hogy minden rendben
van,
a postások
kivándoroltak,
futárok jönnek-mennek
öntelt-komolyan,
a járdákon egyszerre
lépnek
kézírástól elszokott
katonák,
s ha nem vág
végtelenített
módban torzképeket,
még mindig elragadó
a világ,
akárhányévesen
tanulunk sok mindent
mit elsajátítani túl nehéz —
biciklicsengővel
zenél valaki odafent —
tartson meg utadon
a vers, az igazi,
kedves Ferenc, Kenéz!
