.svg)
Szeretem a parasztkezet mint magamét… földhálós kéz… tüskés… gyöngyházfényű körömház…
tegnap este / kinyitottam az ablakot / és a nyári éjszaka rekkenő hősége / a szobába robbant
a vizet nézem / visszanéz a víz / vízbe lépek / átfut rajtam a víz / orromba fülembe / számba torkomba folyik / ám én / nem vagyok hal te sem
Köszönet mindnyájatoknak, / nélkületek nem sikerült volna / egyetlenegy sort se írni.
Testünk szervi struktúrája megegyezett, / Ezért a robbanás pillanatában összeolvadtunk.
Amikor 1919-ben a Budapest–Szeged vasútvonal egyik állomásának őrségét rám bízták, tizenkilenc éves voltam.
