Márkos Tamás fotója
No items found.

Ana Blandiana versei

XXXIII. ÉVFOLYAM 2022. 08. (838.) SZÁM – ÁPRILIS 25.
Márkos Tamás fotója

Nem igaz, hogy „iszonyú minden angyal”

(Nu-i adevărat că „orice înger e înfricoșător”)


Nem igaz, hogy „iszonyú minden angyal”

Én tőled sosem féltem

Habár tudtam ki vagy és

Alig vártam hogy elnyomjon az álom

És így kerüljek hozzád közelebb

Mohón vonjon be aurád

Úgy hajtson uralma alá

Mint elektromos kisülés…

És még most is

Amikor mindent nehezebb megfejteni

És érzékeim nem jelzik jelenléted

Nem félek csak álmosság fog el

Fénylőn mozgó köd

Olyan légáramlat

Amitől nem rezdülnek levelek.




Emlékszem, egyszer azt kérdeztem magamban

(Țin minte că m-am întrebat odată)


Emlékszem, egyszer azt kérdeztem magamban

hogy nekünk vajon két őrangyalunk van-e

mert mindig együtt vagyunk

s két őrangyal pazarlás.

Nekünk egy is elég lett volna.

Nem fordult meg fejemben

Hogy nem leszünk együtt majd egyszer

És akkor az angyal

Kénytelen választani

Vagy lemond róla egyikünk.

Valld be

Nem bántad meg, hogy végül

Csak nekem hagytad?


Az utóbbi időben Agatha Christie- regényhez hasonlít életem

(În ultimul timp viața mea seamănă cu un roman de Agatha Christie)


Az utóbbi időben Agatha Christie-regényhez

hasonlít életem.

Úgy tűnt, minden normálisan halad, amikor hirtelen,

különös mód eltűntél.

Aztán, időről időre, egyre rövidebb időközönként,

megint eltűnt valaki és aztán ketten ismét,

majd hárman, hogy végül mindez gyanússá legyen,

és kitörjön a terror.

Nem múlik el úgy hét, hogy ne tűnjön el valaki,

és mindannyian úgy teszünk, mintha észre se vennénk,

mindenki attól fél, hogy észreveheti: ő maga tűnt el.

Te voltál az első.

Megtörténhet, hogy addig is minden ugyanígy

zajlott, de én csak tőled kezdve kezdtem olvasni a regényt.




Ha mikrofonok volnának a házban, mint régen

(Dacă am avea ca pe vremuri microfoane prin casă)


Ha mikrofonok volnának a házban, mint régen,

a lehallgatók biztosan azt hinnék, bolond vagyok,

miközben mindenféle veled folytatott társalgásokat

rögzítenének; ahogy kikérem a véleményed,

ahogy eseményekről mesélek, és mondom: szeretlek,

pont így, jelen időben, jó éjszakát, mielőtt

lekapcsolom a villanyt.

Ha közülük valaki újoncként figyel és nem tud

távozásodról, az, hogy nem válaszolsz,

számára rögtön gyanússá válna, és azt hihetné, hogy

a szünetek a párbeszédben a jelbeszédre cserélt

szavaid helyén állnak, hogy meg ne értsenek.


KARÁCSONYI ZSOLT fordításai


Összes hónap szerzője
Legolvasottabb