.svg)
Szerkesztőségi netnapló: pandémiáról, szerkesztőségi életről, álmokról és irodalomról.
Az ember néha rácsodálkozik, hogy a legfontosabb dolgok mennyire magától értetődőek.
Gyors zuhany, törülköző, pizsama, lefekvés: aznap este nem voltak álmaim.
Az éjjel álmomban megírtam régen halogatott Hátsó ablakomat. A Helikon „nagysikerű” pályázatáról szólt. Emlékszem, a szerkesztőségben ültem egyedül, szombaton.
A dolog úgy kezdődött, hogy Tóőr Haralámbot 1832-ben tavasz felé az a gondterhes megtiszteltetés érte, hogy a császári rendelet értelmében összeírja a cserdinylápi népet.
Kinyitottam a hátsó ablakot. Letöröltem róla a port. A pókhálókat eltávolítottam. Most itt ez a nyitott ablak, és mit látok, ott kívül?
Rossz helyen vagyok, már megint. Egy utcával számoltam el magam – A Helikon szakmai gyakorlatosainak tanévzáró írása.
