Madárgyakorlatok

1.

Nyitva szoktam hagyni a beépített teraszunk ablakát, amely a hátsó parkolóra néz. A parkolóban leterített autók pihennek, a tömbházak falán olvashatatlan graffitik. Az egyik falra fel van fújva egy nagy szem is, egyetlen üres szem, pupilla nélkül, pár szempillával.

Ezen az ablakon berepült egyszer egy galamb (vagy talán több galamb, többször is), megrekedt a beépített teraszon. Én nem találkoztam vele, de az elhullatott tollakból ítélve sokáig vergődhetett ott. Mikor este hazaértem, és rábukkantam a galamb nyomaira, azonnal a gép elé ültem. Végül üresen zártam be a wordot. Gyors zuhany, törülköző, pizsama, lefekvés: aznap este nem voltak álmaim.

2.

Kara szólt, hogy a szerkesztőség feletti padláson át kell rendezni bizonyos holmikat. Munkások jönnek, kell nekik a hely. Rögtön fel is mentünk, az óriási padláson bútorok pihentek, először nem láttunk semmit, csak valamiféle szárnyverdesés ütötte meg a fülünk. Mikor a szem végre megszokta a sötétséget, már-már tisztán láthattuk, mi az, amit épp cipelünk, ami épp a kezünkben van: például Mózes Attila régi íróasztala, rászáradt a galambszar. A madarakakkal viszont nem találkoztunk, csak a szárnyuk verdesése volt hallható.

0.

Igen, jó lesz ez így, csak ne fordulj magadba, tartsd kifelé tenyered, hadd lássam csuklódon a terhelt inakat, álldogálj úgy, mintha remegnének a lábaid, várj, lábszáradra írom nagy betűkkel, hogy rozoga, combodra meg azt, hogy vágy, hasadra, hogy üres, karodra, hogy szárny, igen, pont így, szép vagy és megbízható, tudd meg, a látványnál kezdődik minden, az a kezdet, az az ige, a lebegő lélek, a kukorékoló kakas, igen, a többi csak ráadás, és egyébként is minek, pont így, jó lesz ez, várj, hozom a fényképezőgépet, addig is maradj, ne próbáld kitölteni a teret, ne csapd be magad, be ne csapd magad, maradj így, hajrá, tovább, így tovább, maradj!