.svg)
Szerkesztőségi netnapló: pandémiáról, szerkesztőségi életről, álmokról és irodalomról.
HULLÁMZIK A TEREM, zsúfolásig telt emberekkel, Helikonok, oklevelek, könyvek, tanárok, diákok, olyanok, édes néném, akik számára, ha eddig nem is, ezután bizonyosan jelent valamit Mikes Kelemen neve.
0. Estebán Szárd, az angyal, az ablakpárkányon ült és a lábát lógatta.
Augusztus 23-án a nyár Csíkban soha nem gondolkodott, milyen napra essen. Nem volt kérdés számára a tűző napsütés. A békegalambok eregetéséhez makulátlan kék ég dukált, sárga nap, vidám pionírok.
Az egyik prózához megnyitom a Google-térképet, és kikeresem az utcát, ahol tizenötéves koromig laktunk.
Manapság, az elmúlt néhány évben, már az is öröm, ha kisebb hóemberre telik. Lehullt az első, bő egy hétig kitartó hó Kolozsváron, kisebbik fiammal azonnal nekiláttunk, három hóembert is megépítettünk
„Álmaimban Fehér a maszájok régi bőrköntösében jön felém, aztán szorosan egymás mellett haladva lépkedünk át gyepün és mezsgyén, kősivatagon."
