Szerkesztőségi netnapló: pandémiáról, szerkesztőségi életről, álmokról és irodalomról.
Rossz helyen vagyok, már megint. Egy utcával számoltam el magam – A Helikon szakmai gyakorlatosainak tanévzáró írása.
Alois sietősen ügetett át a sikátorokon földbarna köntösében. Ukaméhoz, a Múmiához tartott, mert úgy érezte, azonnal innia kell valamit.
Sárkánykígyók égnek a tűzben / Mi az amit el kell még engednem?
0. Estebán Szárd, az angyal, az ablakpárkányon ült és a lábát lógatta.
HULLÁMZIK A TEREM, zsúfolásig telt emberekkel, Helikonok, oklevelek, könyvek, tanárok, diákok, olyanok, édes néném, akik számára, ha eddig nem is, ezután bizonyosan jelent valamit Mikes Kelemen neve.
Augusztus 23-án a nyár Csíkban soha nem gondolkodott, milyen napra essen. Nem volt kérdés számára a tűző napsütés. A békegalambok eregetéséhez makulátlan kék ég dukált, sárga nap, vidám pionírok.