Szerkesztőségi netnapló: pandémiáról, szerkesztőségi életről, álmokról és irodalomról.
Ha a hátsó ablakon kitekintek, mostanság mindegyre Antigoné alakját vélem megpillantani.
Tyukibá, az öreg seprűkötő hátáról ezúttal hiányzott a köteg vesszőseprű. Láthatatlan súlyt cipelve, görnyedten, szinte céltalanul őgyelgett felfele az úton. Mint aki eltévedt az időben.
A tokaji száraz furmint az én madeleine süteményem.
Most, kábé 12 év után, újra lett egy biciklim, Karától örököltem meg, jelenleg a szerkesztőségben pihen.
Szüksége van valamire? Ez a kérdés naponta szent borzadállyal tölt el. Nem tudom, fogalmam sincs. Nézzenek szét, és döntsék el, hogy szükséges-e szerintük valami.
Meg sem nézem a címet, nem is kell, ismerem ezeket a szobákat.