Megdermedt a város, megállt. Az utca üres, semmi mozgás. Sárga szoknya lebben fel egy pillanatra, majd eltűnik a sarkon.
A nyír előbb bőrét hámlotta el, majd ledobta / kérgét, lázba kapott, elszenesítette fájó húsát, / takarónak hullott leveleire szórta saját hamvát...
Az életen át történő egyszerű áthaladásom, illetve a pillanatok értelmének és fontosságának megragadására való képtelenség talán arra is visszavezethető, hogy én is minden pillanatban „kicsúszom”...
Tomboló nyár volt, július közepe – igen, így szokták mondani, szólt közbe Villax Karolina...
Mennyire meglepődnek majd az utcák / amikor hajnaltájban nem találnak ránk...
A ciugidai püspök és a zogrovkai érsek végső és végzetes összeveszésének oka Dolly Kaszparov töltött káposztája volt.