távolról / a seprű puskának / a szemeteskuka / hullának látszik
Ha az anyag nem vész el, csak átalakul, / hitetlen sem maradsz társtalanul.
akkoriban volt még ma nincs / nem nappali / éjjeli fürdés / a test őriz ilyen szabad nyomokat / az önfelszabadítás próbamozdulatait
Nincs erő a képek befogadására, a kedv nem / éri el a titkok föloldásához / szükséges kritikus kacaj hosszát, / a szálak fölfejtéséhez türelem nincsen
Szoros teret, fénytelen hajlékot rejt / a test mintája. Öntudatlan, túlnyomás formálta / halmok, nemtelen altájak. Kikötöttük / a pányvát, elvezetjük a tisztító esőt.
A költő lóvá változik, / amikor beugratják, / ingujjából kilóg a lóláb, / nyerít egy kötetlen strófát