Nincsenek kellemes emlékeim elemista koromból.
könnyeim tavában / fáztatja gyenge lábát / a nyár / őszülő szőrén szálán / felszalad tekintetem
Egy idős házaspár beszélget / az öregotthon teraszán. / Nagyon meghitt, nagyon kedves, / szinte egyenesen magasztos / a jelenet.
És Sziszifusznak MÉGIS sikerült / a behemót-nagy követ / a meredek hegyoldalon / a csúcsra felgörgetnie.
Mindenki tudja, mekkora író volt Szilágyi István, úgyhogy én inkább azt mesélném el röviden, micsoda ember volt