Grigore Jana házára pillantott, melyen hullámos keretben nagy betűkkel ez állt: Gligă Costel és Gligă Jana, 1971, és eszébe jutott, hogy rég nem járt nála.
hórihorgas, pattanásos kamasz leszek. tizenöt éves. / álmaimban kapitány, egyébként meg olyan, mint a / többi.
Valaki rárúgta az ajtót és kiment, / a ragyogás a bal agyfélteke körül / ugyanúgy nem érdekelte, mint az apja / vagy az anyja
A teljességből kiválva / és boldogulni, ahogy lehet, / fölkészült lenni már másnap, – / születésnek nevezitek, / én meghívásnak.
Egy kabinba szólt a jegyünk, és Kolozsvártól Sztánáig gyűjtöttem az erőt, hogy valahogy megszólítsam.
Az író pedig fáradhatatlanul rótta útjait a fővárosban.