Darvay Tünde: Az aranyhal éneke
No items found.

Megnyugvás (Versek)

XXXV. ÉVFOLYAM 2024. 03. (881.) SZÁM – FEBRUÁR 10.
Darvay Tünde: Az aranyhal éneke

Megnyugvás

Az emberélet vége felé érten,

a zakkant, lármás erdőből

végre kiértem

oda, hová annyi szorgos vágyban

ez idáig mindhiába vágytam:

egy nyugodalmas vadszegfűs mezőre.

Nem szorongok: merre, hogyan,

van-e még előre?

Mint hajdan, a gyermekkori kertben,

vén körtefa tűnődik a

mező szegletében.

Mintha az a régi, öreg barát volna,

s minden ága hívó szóval szólna!

Elüldögélek alatta, megnyugodva váltig,

hátamat a kérges törzsnek vetve,

s figyelem, hogy öregedik

bennem is az este,

hogy csitul el a sok inger, zajgás,

mint amikor közeledik már a

lámpaoltás.

 

Ha erre jár néha,

mellém ül az Isten.

Jól elvagyunk akármeddig

a hallgatag csendben.

Kérdés sincs több,

tudunk minden választ,

s szívünkbe a bizonyosság

boldogságot áraszt:

hogy lám, együtt, újra együtt

a két bajtárs

egy régen volt

derűs történetből!,

s pillangókat röptetgetünk

a két tenyerünkből,

hadd lepjék el ezt a sivár,

kopárult világot,

mint tavasszal almafát

a győztes új virágok,

s szívünket a gyermekkori álmok!

 

                                 Budapest, 2023.

 

 

A döntés

Rendelt ideje érkezett.

Elmegyek hát Drangalagba,

a repülő szigetre.

Kitanulom a boldogságot.

De miért is ne?!

A boldogság szintén

nem ördögtől való huncutkodás,

de pont olyan, mint a szuszogás,

és ugyanúgy hozzá lehet szokni,

mint a szuszogáshoz.

Én már döntöttem.

Ne hezitáljatok ti se, kedveseim:

szuszogjatok!

Aki szuszog, az él. Aki él,

még boldog is lehet.

Szuszogjatok hát.

Szuszogjatok!

 

                                 Budapest, 2023.

A helyzet

És Sziszifusznak MÉGIS sikerült

a behemót-nagy követ

a meredek hegyoldalon

a csúcsra felgörgetnie.

Fáradtan áll, a kőnek támaszkodva,

verejték gyöngyözik homlokán.

Körötte a ledöbbent, hitetlenkedő istenek.

Ez nem lehet… ilyesmit nem lehet…

motyogják zavartan,

s fogalmuk sincs, hogy miként tovább.

 

A Herceg szerint Sziszifusznak rögvest

faképnél kellene hagynia az egész

nagyfejű bagázst, még mielőtt,

         magukhoz térve,

ki nem találnak valami újabb ökörséget

         számára,

csalásról hablatyolva boldogan.

A Hercegnek mindig igaza lesz.

De vajon Sziszifusz tudja-e ezt?!

 

A fenébe is, szóljon már valaki neki!

 

                                 Budapest, 2023.

 

 

Miesnapi balladácska

írtak – írtunk

hívtak – mentünk

írtunk – írtak

hívtuk – jöttek

 

nem írtunk – írtak

nem hívtuk – jöttek

nem írtak – írtunk

nem hívtak – mentünk

 

írtunk – nem írtak

hívtuk – nem jöttek

írtak – nem írtunk

hívtak – nem mentünk

 

nem írnak – nem írunk

nem hívnak – nem megyünk

nem írunk – nem írnak

nem hívjuk – nem jönnek

PONT.

 

                     Kolozsvár, 2000-es évek

Összes hónap szerzője
Legolvasottabb