.svg)
könnyeim tavában / fáztatja gyenge lábát / a nyár / őszülő szőrén szálán / felszalad tekintetem
Nincsenek kellemes emlékeim elemista koromból.
Ha látok olykor kifeszített kötelet haragos folyó fölött, kedvem támad átkúszni rajta, és közben mindig rád gondolok, Pistabátyám.
Alighanem az egyik első voltam Magyarországon, aki olvashatta a Kő hull...-t.
Az író pedig fáradhatatlanul rótta útjait a fővárosban.
Egy kabinba szólt a jegyünk, és Kolozsvártól Sztánáig gyűjtöttem az erőt, hogy valahogy megszólítsam.
