.svg)
És akkor a társadalom / Így válaszolt önmagának: / Anyu / Itt nincsenek hangyák.
Az elviselhetetlen lét / gyógyírjának alfája és ómegája, / minden gondok univerzális panaceuma: / Vilma.
Itt ülök a Maros partján pánpéterségem minden roskatag bájával.
Mindenféle mércéből kilógva, / idegen nézetek kárhozottja lettél.
Volt egyszer egy vörös ember, akinek nem voltak szemei, sem fülei. Haja sem volt, a vörös elnevezést csak megegyezéses alapon kapta.
most mindenki rólad beszél / látom a fanyar mosolyt az arcodon
