.svg)
Hotel Severus
Az álombolt melyik polcáról
nyújtottad felém magad?
Hogy vetted észre Zilah
fehér inges koldusát,
ki azt sem tudta, hogy
koldul éppen, mert azt
hitte, ő az, aki ad.
A könyvek a tiéid lettek
mind, a tapogatózó szavak.
Bujdosó kezem hajadban
otthonára lelt, csak szemem
nem tud jóllakni veled.
És én szeretem éhségemet.
Megunhatatlan, hogy verset
írok hozzád, és oly fenséges,
ahogy fényeddel kivilágítod
szívemben az ereket.
Változat boldogságra
Nem tudok hölderlinül,
de nyelve elbeszél engem is.
Tudok imádni rögöt és rügyet és
koantalanul is folyton döbbenek,
mikor a viharon átzúg a szélcsend.
Az én szívemben bolondok az árnyak.
És nem bánom azt sem, hogy egyre
kisebb kalickákba zárnak.
A legbelsőben ott az ég.
Az ő mámorának súlyát
veszem magamra, hogy
rácsok közt repülni tudjak.
A te néped
Olykor vihar vagy,
máskor szelíd eső.
De mindig elázom tőled.
Vizes lesz ruhám, arcom, kezem.
Pár cseppbe is belefulladnék,
ha nem lennél mentőöv is egyben.
Zápor ezüstje a nevetésed.
Szórd közém, egyszemélyes
néped én vagyok.
Ne csodáld, hogy akkor is
simogatlak, amikor alszom.
Amikor nem vagy itt,
párnádat szóra bírom:
mesélje el vörös hajadnak titkait.
Indulás
Jegyet váltottam Ojmjakonba,
nem volt könnyű, oda nincs
vonat, csak hőlégballon.
Megrakják a tüzet.
Mindjárt emelkedik.
Képzelt könyvcímből
valóság lesz, ha majd
a főutcára leereszkedik.
Együtt-hajnal
Szelíddé sírtam magam,
hogy mire jössz, prémtelen,
csupasz állatot ölelj.
De mégis: én a véredet haraptam
akkor is, és nem fájt neked.
A sors-sorompó felnyílt,
és mintha azt súgta volna:
együtt menjetek.
A kedvedért én is mezítláb
leszek, és talpam érezni fogja,
hogy az elsüllyedt katedrális
hol ad jelet. Van húsz körmünk,
ássuk ki együtt, hajnal lesz, mire
a harangja megszólal nekünk.
Egyetlen
Életem szavannáira
egyetlen olvasmányt vittem
magammal, de nem értem
a nyelvet, amelyen írták,
mindig azt olvasok belé,
amihez kedvem van épp,
így lesz egyetlen könyv
egy egész könyvtár.
Versek a hajnali házban
Olvasd hát végre el, amit
a csillagok írtak beléd.
Tapintsd belülről a gigászi
máglyák perzselte húsod
vörösét, feketéjét.
Sebeid otthona vagy,
úgy lakoznak benned,
mint versek a hajnali
házban; csak az születhet
meg közülük, amelyik
elszánta magát a halálra.
