.svg)
Verhetetlen súrlófény (Versek)
XXXV. ÉVFOLYAM 2024. 19. (898.) SZÁM – OKTÓBER 10.
Verhetetlen súrlófény
Ne add el a kertet.
Megsiratnád.
A végében kanyarodik
a Vékony-patak,
medrében pár
korhadó nád
közül kiszúr a nap
s melleden áthasít
a megnyugvás,
hogy most sem találtál
ellenfélre a fényben.
Hát engedj a dőlésszögnek,
ellenkezni hasztalan.
Figyeld, miként leszel
egy a földön nyúló
árnnyal a kertvégen.
Valós idő
Az útról kellett volna pár szót szólni.
Hogy a hosszú, sötét autópályán
megsokszorozódik a tehetetlenségi erő,
mert mit tehet egy utas,
ha szemtanúja annak,
amint egy konzervdoboz valós időben
hasít fel egy fél országot?
Amitől nem lehet beszélni, azért fizetni kell,
és hallgatni, ahogy a felbőszült esőcseppek
nekiverődnek az ablaknak a menetszélben.
Valami dal szól a rádióból, részvétlen,
Mint a fekete táj.
Erő az, ha a formátlan éjben
felismered, épp merre jársz.
