Az ajtóban állt / a virginiai tanyáján / pulóvert húzott magára / a somfaágak / virágaikat eldobva / hajoltak meg / a nemvárt hóban / állt a szarvas / néma döbbenettel
távolról / a seprű puskának / a szemeteskuka / hullának látszik
Hadat üzenünk a szélnek: egyedül vagyunk, mint egy távoli líbiai törzs, egyedül, ugyanúgy elveszettek.
gin gin te rossz fa te hajthatatlan vessző télen / rakásba gyűjtöd a merev hullákat
Fennhéjázón beszélsz / a kommunikációmentes csillag / törekvő tábornokaként
Szóltak neki, hogy várják a beszélőn, látogatója jött. Újra láthatja az anyja tekintetét az üveg mögött.