1 (Versek Ferencz-Nagy Zoltán fordításában)

1

‍

Életem egyik legboldogabb pillanata volt

amikor kikerültem a biciklivel

a rókakölyköt s nekimentem a fának

a 12 dallamos csengő

érintetlen volt

a lánc nem ugrott le

s a kerekek jól forogtak

bementem a páfrányok közé

meggyújtottam a winchestert

amit apámtól loptam

szívtam belőle egyet

s aztán csak álltam ott

de lehet ez egy állapot

az agyam kicsit megfutott

az agyam kicsit zaklatott

mint amikor valaki

kiugrik az útra eléd

és nem akarod

de nagyon nem akarod

hogy összezavarja az univerzumot

a fejecskédben

hogy tönkretegye

várakozásaid horizontját

hadd nőjön be a páfrány

hadd játsszon szimfóniákat a csengőm

a kerekek görbüljenek meg

váljon le a rókáról a hús

görnyedjenek meg az erdő fái

mint nagyanyám amikor

hasba ütötték

és nem mondta állj meg

fáj

nyavalya egyék nagyapát

levegő nélkül maradok

pont mint azon az éjszakán

amikor a taxis a neveden

röhögött

pedig 5 km-re voltam a valóságtól

nyavalya egyék taxist

nyavalya egyék valóságot

ami úgy bomlik szét mint a jázmin

tökéletesen steril környezetben

‍

‍

2

‍

Halálán volt apám

másodjára már

s arra gondoltam hogy nem mehet el így

italtól feldagadt arccal

repedt paradicsommá törött orral

Vlăduțcal a szobában akit azért hoztak haza szülei

hogy Romániában tanuljon

s aki azt mondta

mama, ho paura. Miért nem jön Ben Ten

hogy elvigye Fane bácsit?

Ecaterinával aki még jobban sírt

mint általában

s úgy tűnt hogy mindjárt kimondja

első szavát

s velem

akit átokba merített

a romlott avokádóvá

lucskosodott föld

de mielőtt belefulladtam volna

magam elé suttogtam hogy

a Dinamo legalább feljutott

‍

3

‍

Vajon amikor csináltatok engem

gondoltatok rám?

vagy úgy basztatok mint szinte

mindenki a generációtókból

félelemből és kapzsiságból?

anya, felvetted-e a piros kabátod

hogy kimenj a kertbe sírni?

apa, remélted-e hogy fiú lesz

nagy fasszal?

bad, bad

bad boy

messze a valóságtól

meddig bírod még így?

mennyit lakj még bérben?

mikor jutsz oda hogy az utca

csigáival beszélgess

ne térj vissza hozzánk

nee, nee!

hagyom hogy a szavak belevesszenek

a völgyekbe, dombokba és hegyekbe

mint Miyazaki szereplői

hogy elszakadjak

mindentől mi szent e földön

s hogy nagy szeretettel haladjak

mint egy boroshordóból előmászó bogár

az estét váró beteg

róka bundája felé

‍

‍

4

‍

elveszítek embereket

és ez hinni enged abban

hogy fogunk még találkozni

az erdő közepén felállított táborban

ahol akkor dolgoztam amikor

a fenyők úgy takarták el a bánatom mint egy polip

a saját tojásait

‍

‍

Ferencz-Nagy Zoltán fordításai

‍