.svg)
A 21. század második évtizedétől egyre rendszeresebben látnak napvilágot esszék a Helikon hasábjain, alkalomszerűen korábban is megjelentek esszék a kortárs magyar irodalom, olykor a világirodalom elismert szerzőitől.
Már nem érdekelt, hogy került-e leszármazottjuk Chilébe vagy sem, létezik-e a chilei örökség vagy sem, elég lesz, ha megtalálom a fonal végét, és Ariadné majd kivezet a labirintusból.
Péntek este van, és újra koncert. M. Vivaldit játszik régi zenei együttesével a Karlskirchében.
Ha én egyszer Szilágyi Istvánnal egy asztalnál ülhetnék, az életéről és az életművéről faggatnám. Megkérdezném két sorsfordító döntéséről, hirtelen jött vagy titokban érlelt elhatározásáról.
Merjünk-e művek mellett az íróra is figyelni, ha szigorúan hárítja a kérdéseket?
Az új és a most egybegyűjtött írások voltaképpen új és újabbféle olvasásmódokat ajánlanak ehhez a nagy életműhöz.
Kezdjük ott, ha végtelenről beszélünk, a matematikát leszámítva tulajdonképpen félvégtelent értünk alatta. Ilyen például a halhatatlanság.
