Zenei jegyzetek, film- és színházkritikák, képzőművészeti tárlatbemutatók
Stark Attila képi világa sokszor könnyekre fakaszt, pozitív értelemben.
S bár az egyazon dráma ihlette színpadi elképzeléseikben a legapróbb részletig különbözően viszonyultak a Nagy Will hattyúdalához, egy vonatkozásban mégiscsak egyetértettek, bármennyire is furcsa ez..
Sötét kontúrok, egymásba átfolyó felületek és vastag festékrétegek szabják meg ezeket a műveket.
A cannes-i cirkusz – szokás szerint – már megint jóval Cannes előtt elkezdődött.
Szó bennszakad, hang fennakad, „lehellet” megszegik, amikor egy-egy ilyen igényesen elkészített, több kameraállásos, gondosan vágott televíziós koncertbe merülök.
Ez a gyár nem az én gyáram. Nem az én otthonom, nem az én hazám.