A kezdeti Változatok

Engedjétek hozzám jönni a jazzt! Ha nem lesztek olyanok, mint a jazz, nem juttok be Isten országába! A Márk tekintélyével összefüggésbe hozott evangélium tizedik részében található, közismert szövegrész fent idézett parafrázisa egy nyugalmazott református lelkész, Brassai Zsombor száját hagyta el. Így, kontextusából kiragadva, mi tagadás, elég meredek. A ténykörnyezet azonban, amelynek sommázataként a fenti „torzítás” elhangzott, rögtön finomítja a parafrázis érdességét. Lemezbemutató koncert volt ez az (október eleji) alkalom, amelyen a körülbelül négy éve alkotó-muzsikáló ps:alter zenekar debütalbumát, a Változatokat mutatták be a kolozsvári közönségnek. A koncert egyértelmű siker volt, igaz, a közönség apraját-nagyját már kipróbált ps:alter-­fanok tették ki, többnyire a kolozsvári református ifjúság, az egyetemi lelkészségiek, a Protestáns Teológiai Intézet köre, de persze olyan más körökbe tartozók is, akik figyelemmel, érdeklődéssel, posztokkal, megosztásokkal, jó szóval, de akár anyagi támogatással is rokonszenvüket nyilvánították ki az utóbbi esztendőkben a kiszenekar iránt.

Ps – mint psalmus (zsoltár), alter – mint más, másik, másféle. A kettőspont nyilván elválasztó és magyarázó sugalmú írásjel; az egész egyben talán a „másképp megtestesülő zsoltárok” szószerkezetet tömöríti.¹ Jóformán fogantatása előttől ezt akarja, ezt műveli a ps:alter. Amikor a hattagú zenekar alapítója, Székely Norbert – nem mellesleg református kántor – a nagyratörő tervet gyakorlattá akarta konvertálni, hamar rájött, hogy nem áll rendelkezésre olyan szöveganyag, amely a zsoltárok lelkiségének, hagyományos zsidó-keresztény interpretációjának időszerű, kortárs fogalomkészletet is mozgósító, a mai létkérdésekkel, spirituális igényekkel szembesítő lehetőségeit kiaknázza. Amikor Székely Norbert e gondját a már említett Brassai Zsombor pár szövegízelítővel – amolyan kóstolóval – próbálta enyhíteni, még nem létezett zenekar, de egyre szilárdabb volt az elhatározás.

A lemezen hallható tíz zsoltár-továbbgondolás valójában kétévnyi előkészítő munka, kollektív zeneszerzés, sőt többszörös, koncertkörülmények között is megtett kipróbálás eredménye. Szükséges is, és feltétlenül meg is éri a kivárós időzítés. Mert ha arra gondolunk, milyen asszociációi támadhatnak a kelleténél tán előítéletesebb embernek, amikor a „könnyűzene” és a bibliai szövegek társulása merül fel, a legkevésbé sem tetszik fölöslegesnek a körültekintő előkészítés. Hiszen ezek a kedvezőtlen prekoncepciók arról a szent(kedő) zenélésről, dicsőítő ifjúsági zengedezésről szólnának, amelyek gyakran nem jutnak túl az 1–4–5–1 harmóniasémán vagy a „Jézus szeret” sarktételen, amely, bár kétségkívül igaz és evangéliumi, mostanra mégiscsak közhely lett gitárok, furulyák és dobok kíséretével ismételgetve. A ps:alter más utat jár. Ha a műfaji beskatulyázás szükséges rossza felől nézzük – és itt a lemez kísérőfüzetében is olvasható felsorolás sokat segít! –, valójában az eklektikus, egészében mégis egységes, nagyjából csakugyan a jazz (dzsessz) nyelvcsalád körében kibomló zenei gondolatvilág testesül meg. De lássuk a ps:alter műfaji körülhatároló-önazonosító felsorolását: „#indie #soul #funk #nujazz #alternatív #progresszív #spacerock #szintipop #psalter #zsoltár #zsoltáradaptáció”. Bármilyen is, bármit is „kezdünk” ezzel a listával, a lényeg mégiscsak az, hogy ezeket a „nyelveket”, zenei irányokat a ps:alter zenészei jól ismerik, de elsősorban is jó zenészek – ami a muzikalitást, a zenei víziót, a kompozíciós érzéket vagy a hangszer- és énektechnikát illeti. Ez a változatos orkesztrációban csakúgy megmutatkozik, mint ahogy az olykor egyenesen remek hangszerszólókban. (A lemezbemutató koncert során a hat ps:alteres – Székely Erika vokalista, Székely Norbert énekes és billentyűs-hangszeres, a szaxofonokon játszó Benedek Balázs, Kurta József gitáros, Dénes Károly basszusgitár-játékos és a perkutista Moldován Balázs mellett három kitűnő vendégzenészt is hallhattunk: a flügelhornon és trombitán játszó Puja Barnát, az ütőhangszereken virtuóz Ferencz Áront és a pásztorfurulyán és citerán remekelő Fekete Hunort.)

Ha a dalszövegek poétikai szempontból nem is tekinthetők amolyan „igazi gyöngyszemeknek”, alkalmazott szövegként megállják a helyüket. Ami a ps:alter terveit – további zsoltárok megidézését és zenés megélhetővé tételét – illeti, nyilván várható a folytatás, hiszen a tíz zsoltártól a százötvenig még hosszú bejárható út áll előtte.

Jegyzet

¹          A pszaltérium – amellett, hogy egy húros-pengetős hangszer neve, a liturgikus használatra megformázott zsoltároskönyvet is jelenti.

‍