A Helikon komolyzenei rovata. A kilencvenes évek elejétől a 21. század első éveiig Terényi Ede a rovat állandó szerzője, közel két éven át Lászlóffy Zsolt, jelenleg Jakabffy Tamás állandó rovata.
A Père Lachaise kolumbáriumának 417. kazettája 1997 decembere óta – vagyis épp huszonöt esztendeje – őrzi Stéphane Grappelli hamvait.
Más irodalmi műformákkal (a románccal, az elégiával, a rondóval stb.) ellentétben az epigramma mint műfajjelző cím és struktúra nem jellemző a zenére.
Kolozsvár zenei közéletének történetében is a 19. század első fele a városi léptékű, szélesebb publikumok számára szervezett zenélések nyitó időszaka.
Az egyházzene fogalmának értelmezése korántsem egyszerű. Hiszen a gyakran hallható – olykor egyenesen agyonhasznált – templomi népénekek éppúgy ebbe a kategóriába tartoznak, mint Liszt...
Stradivari című, kissé bonyolult regényében Szántó György többször is megidézi – igaz, csak mellékszálakon – a 18. századi Észak-Itália ismert hegedűvirtuózát, Giuseppe Tartinit.
Szó ami szó, a Szakcsi által testvérként szeretett Vukán György eltávozta óta nem volt nagyobb vesztesége a magyar jazzvilágnak.