Koncertek és orgonák szövedéke

A járványidőszak lidérces két éve után, 2022 nyarán Kolozsvár a megszokott nyüzsgését éli. A belvárosban népek, nyelvek, színek, kultúrák tolonganak fürtökben, a járdákból pimaszul foglalnak el újabb és újabb sávokat a bisztrók alkalmi teraszai.

Néhány előző év tapasztalatával felszerelve az Egyházzene Kolozsvár Egyesület alapítója-vezetője és a Szent Mihály-templom kántor-karnagya, Potyó István úgy döntött: ideje összehangolni a belváros nyári templomi koncertkínálatát. Okos, turistabarát, de a kolozsváriak számára is igen hasznos lépés volt, hiszen egységesíti, közös hirdetési platformba szervezi, egymáshoz szervesíti négy gyönyörű egyházi színhely zenei élményajánlatát. A Szent Mihály-, a Farkas utcai református templom, az evangélikusok Pietati-temploma és az Egyetem utcai Piarista templom eddig is többé-kevésbé rendszeres hangversenyek tere volt – csakhogy független párhuzamosságban. Hogy azonban Kolozsvár belvárosának templomai egymás után szépülnek, ez új impulzust ad a kultikus szolgálat mellett a kulturális „szolgáltatás” vonalán is: közép-európai módon szervezni és lebonyolítani a nyári forgalomra nézve kétségkívül vonzó-pezsdítő koncertévadot.

Az egyházi szervezésű zenés délutánok két legfontosabb feltétele: a jó akusztikai adottság és a templomban működő orgona. Bár a belváros forgalma kétségkívül zavaró tényező, a négy belvárosi templom így is gyönyörűen szól – mindegyik más miatt. Ami pedig az orgonákat illeti, azok az elmúlt évtizedben sorra megfiatalodtak. És hangzásuk egyedisége mellett mindegyik orgonának van valami történeti „sztorija” is, ami miatt ismerni érdemes. A „zenés áhítatok” tekintetében kétségkívül a Farkas utcai hangszernek van a legtöretlenebb múltja. Itt a kemény nyolcvanas években is voltak szerdai koncertek, amelyeket akkoriban még kínos gonddal kellett merőben kultikus cselekményként jelölni (innen is maradt fenn a zenés áhítat kifejezés).

A Farkas utcai templom mai orgonája 1913-ban készült el. Hangzásbeli finomságain túl építéstörténeti érdekessége az, hogy a pécsi Angster cég által tervezett eredeti orgonaszekrényt a korabeli Műemlékek Országos Bizottsága nem véleményezte kedvezően, ehelyett kikötötte, hogy látható módon meg kell őrizni annak a korábbi hangszernek a gyönyörű szekrényét, amelyet még az 1760-as években állítottak használatba. Ez a régebbi hangszer a 18. század kiemelkedő erdélyi orgonaépítője, a szebeni Johannes Hahn nevéhez fűződik. A Farkas utcai mai orgona tehát azért kétszintes, mert az alsó, széles, „retró” stílusú szekrényrészben helyezte el az Angster a pneumatikus új orgonát (1913), a felső, keskenyebb, díszesebb szint pedig – maga a régi Hahn-orgona (1765) – megmaradt homlokzati sípjaival, ornamenseivel.

A Szent Mihály-templom impozáns hangszere voltaképpen több instrumentum egybeépítése és jelentős bővítése. Az 1753-ban épült eredeti orgona ugyancsak Hahn műhelyéből származik. Eredetileg 12 regiszterrel rendelkezett, az idők során többször bővítették, mostani formáját, három manuállal és 35 regiszterrel 1996-ban nyerte el – főleg az akkori kántor-karnagy Geréd Vilmos elszántságának és a szebeni orgonaépítő Hermann Binder szaktudásának köszönhetően. A javított, megtisztított orgona most, 2022-ben, a templom generálrenoválása során új (Principal 16’) pedálregiszterrel bővült.

Az egykori Akadémiai (ma Piaristaként emlegetett) templom 1849-ben jutott mai orgonájához. Tervezője Ruzitska György volt, építője és kivitelezője a brassói Heinrich Anton Maywald, aki 1836-ban érkezett Erdélybe, hogy a Fekete templom orgonájának építésénél segédkezzék a nagy hírű Carl August Buchholz mellett. A hangszer néhány évvel ezelőtt generáljavításon ment át, a tisztítás révén játszástechnikai szempontból sokat változott – kétségtelen előnyére. Az orgona restaurálását Barbara Dutli és Ferdinand Stemmer orgonaépítő mesterek vezetésével a szászhermányi COT orgonaépítő műhelyben végezték, nagyrészt a Schweizerische Stiftung für Orgeln in Rumänien költségén.

A 2021-re tetőtől talpig megújult Főtér-­sarki evangélikus templom Walcker-orgonáját 1913-ban építették, száznyolc éven át használták, de csak tavaly fejezték be. A Walcker-­hangszeren tudniillik az első világháborút megelőző évben – gazdasági okok miatt – inaktívan hagyták a harmadik manuált, hiszen e billentyűsorral működtethető távmű (Fernwerk) sípkészlete és szekrénye teljességgel hiányzott. Romantikus hangképével, „sztereó” hatást keltő távművével a Pietati-templom hangszere is egyenrangú partnerként csatlakozik a kolozsvári egyházzenei koncertévad többi orgonájához.

‍