ha már nem bírod tovább tartani / kövekkel rakott vállad, / annyit elárulok, / hogy a melletted elfoglalt helyem / régóta a homlokodra van írva
Zombi bácsi agyat majszol, / fiacskája kriptát rajzol. / A kutyájuk szörnyen éhes, / de nem mérges, nagyon édes.
Kidobom a kukába a rongyokat, te visszaviszed a házba, / még jók lesznek valamire, sohasem lehet tudni.
Azt hittem, a te szagodat érzem, / de csak a Blaha bukéja keveredik az izzadságommal.
plasztikusan sebet rést egyhajtásra salaktalanul / szerteágazó komor öröm éles elméjű téboly
A vándor, hacsak nem árvízi hajós –/ vagy ép(p) elméje / valamely beltengerén / színes bálnáknak nem üzen hadat –, / nehezen érhet a Dunáig, / ha, teszem azt, ladikja / egy kolozsvári kikötőben pihen.