.svg)
Szeretem a befogott szájakat, / a pengeajkakat leginkább, / rájuk a dac húz margót.
nem tudni, merről érkezel, a vidékek egyformák, / oldj el magadtól, hogy kékbe bábozódhassak...
ha sokáig nézel felfelé lehetséges hogy / szemeid mégis megisszák / a könnycseppet amivel percek óta / púposra öntött pohár módjára / egyensúlyozol
Petőfi aztán keleten élt, / mert oda vitte őt a kozák – / ott halt meg, ágyban, párnák közt, / végre nyugalomra talált.
életemben először lesz / helyem és időm / alkotni
Szeretem a parasztkezet mint magamét… földhálós kéz… tüskés… gyöngyházfényű körömház…
