Az emlékek színekből vannak, rétegzettek, mint egy gyermekkor, amelyben képeskönyvek lényei mozognak.
Bekerített a remény, ez az önfejű, minden kudarcot túlélő konok. Nincs menekvés: megadom magam.
Amikor hazatérsz hosszú kalandos bolyongás után épp búcsús misét tartanak ott kaláka-gyóntatással hát válassz ki magadnak egy süket papot
csendben őrjítő, reggeli kávégőz kábulata, zacc helyett hazugságok bőrradírnak, izzó pirítós éles rácsa, széthasadsz meztelen bőrödből.
metszőollóval vágtál le, hogy vízbe tegyél, a konyhaasztalod közepére.
Kéményünkön gubbaszt egy kis kuvik,/ feje búbján szél borzolta toll.