.svg)
Ajkak
Szeretem a befogott szájakat,
a pengeajkakat leginkább,
rájuk a dac húz margót.
Azért szeretem a néma szájakat,
mert alig van bennük emberi,
ahogy az állat is csak olyankor ásít,
ha melege van, vagy üvölteni vágyik.
A húsos, vérbő ajkak is kedvemre vannak,
ha résnyire nyitva, fehér fogakkal
sejtetik a harapást, a csatát, a vért,
ó, ezek a könyörtelen ajkak,
amelyektől izzadtan ébredsz
és vágyod az örök döbbenetet,
álmaidon innen és még azokon is túl.
Teszem magam
Teszem magam, hogy őrzök valamit,
ott, ahol tilos énekelni,
ugatni még kevésbé –
és erkölcsi kérdés a szájkosár.
Teszem magam, hogy felelek érted,
pedig dehogy – csak az a kő
meg évtizednyi rohadás,
a föld ráncai, szarkalábai.
Még jó, hogy itt ez az okos,
ha odacsapom, azt is kibírja,
s a bal vállamra varrott gondolat,
akár egy idézet. Az is te vagy.
Hogy éppen üres az agyam, az ágyam?
Ja, kérem, jár így az ember,
ha se abszint, se weed
nem dobja fel a mennyekig.
Nekem aztán ne
Nekem ne mondd, apám,
érted-e? Nekem aztán soha,
hogy ez vagy az megalázó,
hogy káosz itt minden,
egyetemtől az árvaházig,
iskolástól a tejkihordóig.
Lecsesztek itt-ott? Vajon kit nem?
Varrasd tele a tested
szép, színes alázatokkal.
Meg hogy a zsebed üres volt,
lelked meg átkozott klisé?
Ébredtél volna hamarább!
Aki ma is gyászfeketében,
akár egy intő mutatóujj,
sötét nappalokat jelez
a mindentudó füvesembereknek,
aki csendes, mint a kontyos lovak,
attól tanulj meg festeni, apám!
A rendszer
Jöttek és letépték a tornyot,
szögesdrót-istenek tolakodtak
a bejárat előtt.
Négyzeteket, kockát építettek,
rácsos ablakot,
előírásos zsaluzatba
ömlött a beton.
Később a szó következett,
Sion hegyére menekült volna,
de letaszították onnan,
jegyzőkönyv lett belőle,
fedőnév, jelentések
tucatja, végül
tomjénfüst, búcsúbeszéd.
Amíg a tankok nyugton voltak,
összedolgozott
a napi betevő, a pausálé,
sorban álltak a paródiások,
a mindenség magvát a sorok mögül
varázsolta elő a mágus.
Aztán, ahogy mondom,
megjöttek, megláttak, meggyőztek,
azt a gyulladást kezelheted,
borogathatod, amíg
az öreg harangozó
a szögletes istenházában
térdre borul, és eszeveszetten
rángatni kezdi a kötelet.
