.svg)
Fájdalomból vagyunk és örömből vagyunk, / mi, fájdalomokozók, örömokozók.
Akiben kővé vált az élet, vár, / reflektor fénye előtt megdermedt szarvas.
álmomban összetörtem egy vázát / és fekete kutyák ették fel darabjait / reggel hiába nyújtózó végtagok / van amit sosem érnek el
mindenmentesen simul a mosolyod / a világegyetem genetikus spiráljába
Kezemben rétegekből lemezelt hangszerem – / nyaktőből fut a fogólap, mint farkcsonttól a csigolyák, / dohos lepedődarabbal tisztálkodom, törött üvegen át
