A fejtől és nyaktól megfosztott test
ficánkol egy kicsit | épp úgy ahogy
a frissen nyírt kertben éjszaka
a törpék amíg a szemközti játszótér kár-
omkodik
Nem értem azt a szót hogy szürrealizmus
mert amikor egy vakolat omlik és a felszabaduló
portörmelék olyanná válik mint a radír mellékterméke
azt nem szabad összekevernünk a valós eseményekkel
csak tudatosítani hogy életveszélyes a felismerés és csak az
semmi más
A fővesztés többnyire olyan akár egy délutáni ücsörgés
az ebédet követően
a rokonaidra emlékeztető varázslények között akik borítékban
nem nyújtanak át kincseket
csak feladják postán az egyik szemedet
a másikat meg a hónaljadhoz ragasztják
és néha rád mosolyognak az arcizmok
különösebb megerőltetése nélkül
A hónaljtájékról jól megfigyelhető az európai felületes én
amit a nem államszintű egységkép fésülget
modoros asszonykórussá
hogy megírják azt a dalszöveget aminek a címe:
Drakula udvarában tilos egymás szemébe nézni
Torz embrió
friss online hír pár elütéssel
ki nem rakott zárójel
pont belül
pont kívül
pont előttem marad rejtve hogy a markomban egy törpe orra van
és a bolyhos szőr is hidegebb
ha nem tudom hogy
az akarom szüli a tolvajt
az akaratom meg a dagályos felütéseket
és hogy a hátranézésem Tisza Kálmánt visszakergeti Egyiptomig
hogy eszébe se jusson tükröt látni a homogén tájban
Csak aludni mélyen
nyaktól lefelé
meg nyakkal a falnak
Hátha herceg lesz | hátha biztonságos élettel
hátha tudat-thrillert láthat egy szatírában
és akkor én megnyugszom | végre
Szabó Dárió (1996) költő, szerkesztő, néha filmkritikus, kedveli a baseballt, nemrég költözött Budapestre, korábban Pécs környékén, valamint Pécsett élt.