Elköszön (versek)

Elköszön 

egyik orrlyukam benyomom

mutatóujjammal a másikon keresztül

mélyen beszívom illatodat a gallérod és a

meztelen bőröd találkozásától a járomcsontod

alatti apró mélyedésig melynek északi peremét

pirosítóval is hangsúlyozod mintha

nem volna amúgy is zavarba ejtő

ha sokáig nézel felfelé lehetséges hogy

szemeid mégis megisszák

a könnycseppet amivel percek óta

púposra öntött pohár módjára

egyensúlyozol

valami szállingózik nyelvem nyújtom

várom hogy felolvadjanak a pelyhek

de a pernye nem ilyen egyszerű anyag

Cancer

Nem hiszek a horoszkópban.

Vacsora közben, az élve főzött rák

ollóját ropogtatva ez persze sokkal

hitelesebb kijelentés volna.

Így csak kilóg belőlem. Konzervdobozba beszélek,

melyből egy zsinór vezet egy másik szobába.

Régi játék, egyszerű fizika.

Elmondhatsz most mindent. Nem kell azt érezned,

hogy meztelen madárfiókák potyognak

szádból a hideg aszfaltra.

Ha kilazul köztünk a szál, elvesznek az üzenetek.

Sima fogadon elcsúsznak a szavak.

Forgatsz magadban. Víz alá nyomsz,

mint egy lyukas biciklibelsőt. Várod, mikor árulja el magát rajtam egy rés.

Amit meggondolatlanul kikotyogok,

buborék lesz az infúziócsőben, megállíthatatlanul

csúszik vénádba, elakad és mindent tönkretesz.

4,5 milliméter

Szia, Kedves.

A várakozás egy nem fogadott megszólítás,

mely idővel elköszönéssé ereszkedik.

Kúszónövény a kétség. Fogódzkodik

minden hézagba, beborítva az eredeti mondanivalót.

A gyökerei mélyen ülnek,

kitépett hitek trágyázzák.

Egy régi mesébe szorultunk a szúette polcon.

Itt elfogadott, ha a mindig éhes farkasok gyomrát

felvágják álmukban, s kövekkel tömik tele.

Ömlik a drapéria a plafonból,

hullámvölgyeket feszít rá a tömegvonzás.

Reggelre a vadszőlő

benövi arcomat, többé nem tudom teljesen

eltüntetni nyomait bőrömről.

A függöny felemelkedik,

s egy ártalmatlannak tűnő légpuska tusával

agyonverem, mi mindvégig kapaszkodott belém.

Banálisan egyszerű hinni, a történet végével

azonban bármennyire is futnék,

súlyos teher, a varratok pedig gyengék.

Juhász Róbert 1980-ban született Zalaszentgróton. Zalaegerszegen él. Németnyelv- és irodalomtanár. Versei többek közt a Hévíz, a Kortárs, a Tiszatáj, a Bárka hasábjain is megjelentek.

‍