teste diadalív, bronzból készült kapuzat / mert azt nem lehet felgyújtani
János, ha eltűnik, elhiszem, hogy van / világvége, a sötétségben turkál...
Anyámék százszor elmondták, / ne hallgassak Bende faterjára, / elszívtuk, napokig fájt a tüdőnk.
Úgy nézem, ahogy a hajnal fénye leng a jeges / tó fölött, mint egy álomba zárt kastély, melyben / rég nem lakik más, mint egy magányos kísértet.
ma nem őriznek unikornisok flamingók / a kompresszor szíve nem nekem zakatol
mindent tudsz erről a tóról / melyik része hány méter mély / milyen halfajták élnek benne